1. - Edward. Harold Edward Styles.

Sziasztok!
Elérkezett a december 20., így az első rész is. A facebook csoportban bővebben ki fogom fejteni, hogy miért ezt a napot választottam, az új blogom megnyitására, tehát aki még nem tette, az lépjen be.
Remélem tetszeni fog az első rész, de nem is szaporítom tovább a szót, jó olvasást! Mindenképpen írjátok le a véleményeteket!  

Doth Lee Xx

 . . . . . . . . . .

/ Harold Edward Styles szemszöge /

- Öltözz fel, nemsokára indulunk! - utasított a nővérem, Gemma a szobám felé mutatva.
- Fel vagyok öltözve.
- Oh - húzta fel a szemöldökét, majd megrázta a fejét, hogy eltűnjön a grimasz az arcáról. - Oké, akkor pedig menj és várj a kocsiban!
- Rendben.

Összehúztam a mellényt magamon, amit az ingem fölé vettem fel, majd kiléptem az ajtón. A levegő semmilyen volt. Se meleg, se hideg, bár nem is várok mást egy őszi éjszakától.
Ahogy kiértem Gemma kocsijához, a kulccsal babráltam, de pár perc múlva sikerült megkeresnem a gombot, ami nyitja. Hiába is, ezek az új autók csak kívülről szépek. A bonyolult technológiájukat soha sem lehet megérteni.


- Nem gond, ha találkozok pár barátnőmmel? - kérdezte, majd leparkolt a szórakozóhely elé.
- Nem zavar, Gemma.
- Tudod van pár szingli barátnőm. Például Emily. Ő Sokat kérdezősködik rólad, jó lenne, ha beszélnél vele egy kicsit... már ha érted mire gondolok.
- Szerintem csak megiszok egy pohár bort, aztán hazasétálok - mondtam, majd kiszálltam a kocsiból.
- Bort?! Te jó ég Edward, ez egy szórakozóhely, nem pedig egy borospince! - korholt és ahogy egyre inkább közeledtünk a helyhez, kezdtem erre én is rájönni.

Udvariasan kinyitottam Gemmának az ajtót és miután bement én is így tettem. Az alkohol szag teljesen átjárta a helyet, meleg volt, valamilyen furcsa füst terjengett a levegőben és a villódzó vényektől azt hittem, hogy mindjárt epilepsziás rohamot kapok.

- Igyunk valamit - húzott a bárpultok felé.
A pulton valamiféle ital- vagy étlap után kutattam, de semmit sem találtam. A kirakott üvegek között egy jó vörösbort keresgéltem, de itt sem volt semmi ismerős.


- Mit adhatok? - kérdezte a pultos fickó. A haja tüsire volt nyírva, a szeme kéken világított és a pólóján a V nyakú kivágás túlontúl közönséges volt.
- Egy tequilát szeretnék - ordította túl Gemma a zenét, ezután rám nézett. - Mit iszol Edward?
- Nincs valami francia boruk? - kérdeztem Gemmát, fél szemmel pedig a pultosra tekintettem, aki nevetni kezdett, a nővérem pedig fagyott arccal meredt rám.
- Mondtam, hogy ez nem egy borászat - sziszegte kínosan, majd a férfi felé fordult. - Két tequilát.

Igazából fogalmam sem volt, hogy mit keresek itt. Gemma rángatott el, hogy szórakozzunk együtt, de útközben kiderült, hogy neki itt lesznek a barátnői, tehát nekem egyedül kell majd helytállnom.

- Idd meg - csúsztatta felém a poharat Gemma, majd lehajtotta a sajátját.
Óvatosan felemeltem a poharat, hogy ki ne ömöljön, bár ez elég nehéz volt, mivel színültig töltötték. Az orrom alá rakva megszagoltam, viszont szinte azonnal meg is bántam. A szaga undorító volt és szinte biztos voltam benne, hogy ha az íze is ilyen, akkor ez az utolsó estém.

- Gyerünk Edward, ez segít ellazulni - biztatott.
- Egy tabletta Frontin is ezt a hatást érné el - mondtam, majd kelletlenül lenyeltem az orrfacsaró szagú löttyöt... ami szó szerint végigmarta a torkomat.
Szerettem volna vízért könyörögni vagy egy pohár zöld teáért, de nem akartam elveszíteni a becsületemet.

- Táncolunk? - kérdezte és a kezemnél fogva húzni kezdett a parkett felé, de én megállítottam.
- Azt hiszem, kiheverem még ezt a förtelmet.
- Rendben - mondta, majd a kezembe nyomott egy maroknyi összehajtott húszast. - Ha megkívánnál még valamit.

Visszamentem oda, ahol az előbb rendeltük az italokat és felültem az egyik székre. Magas vagyok, így nem volt gondom a felüléssel, viszont kényelmetlenül éreztem magam, amiért nem volt biztos talaj a lábam alatt.

- Adhatok valamit? - kérdezte a pultos fickó.
- Nem, köszönöm, én csak itt üldögélek.
- Hát jó üldögélést - vigyorodott el.
- Köszönöm - mosolyogtam.

 A parkett felé néztem, hátha megtalálom Gemmát, azonban semmit sem láttam. Vagyis ami azt illeti láttam, de őt pont nem. De ettől függetlenül a szemem még mindig a táncparketten tartottam. A hölgy, aki táncolt lassan abbahagyta tevékenységét, majd  kecsesen ringatva csípőjét a mellettem lévő székre ült.

Olyan italt rendelt, mint mi és olyan könnyedséggel itta meg, mint Gemma.

/ Abby Peterson szemszöge /

Ami azt illeti még a sötétben is sugárzott belőle, hogy valami nem normális vele. Leginkább az öltözködése. De szeretem a kihívásokat, és torkig vagyok az egyhangú éjszakáktól.

- Meghívhatlak egy italra? - kérdeztem egy csábos mosolyt megeresztve.
- Nem szeretem ezeket az alkoholos löttyöket - mondta undorral a hangjában.
- Akkor...meghívhatlak egy limonádéra ?
- Bocsi, de a savas dolgok mindig nagyon marják a gyomromat - húzta el a száját.
- Rendben, akkor egy pohár víz jó lenne ? - próbálkoztam tovább. És... igen! Rábólintott. - Abby Vagyok. Abby Peterson.
- Edward - rázta meg a kezemet. - Harold Edward Styles.
- Egyedül vagy itt? - kérdeztem és gyorsan körbepillantottam a szórakozóhelyen.
- A nővéremmel.
- Oké, akkor mi lenne, ha lelépnénk és hagynánk a nővéredet bulizni? - ajánlottam fel, közben beszívtam az ajkam.
- Ne haragudj, de nem szeretek idegen hölgyekkel elszökni...
Mi.A.Fasz.
- Nem szökünk el. Ha akarod, szólhatsz a nővérednek - magyaráztam. - Csak szórakozunk egy kicsit. 
Mosolyra húzta a száját és tudtam, hogy nyert ügyem van.
- Galéria látogatás, egy minőségi bor kíséretében? - húzta fel a szemöldökét vigyorogva.
- Őő... Nem épp erre gondoltam...
Te jó ég. Talán ezt az egészet nem gondoltam át teljesen. 
- Csak felmegyünk hozzám és ismerkedünk egy kicsit - rántottam meg a vállam lazán.
- Kegyedhez?
- Ja, a lakásomra.
- Ami azt illeti... én...
- Szólj a nővérednek, aztán indulhatunk - vigyorodtam el, aztán leugrottam a székről és megigazítottam magamon a ruhát.
Vonakodva indult el a táncparkett felé, aztán meghátrált és visszajött hozzám.
- Nem tudom hol van.
- Rendben, akkor indulás, Nagyfiú - paskoltam meg gyengéden a fenekét, majd a kezénél fogva a kijárat felé húztam.
- Edward vagyok - mormogta.
- Harold.

 _______________________________

- Mesélj magadról - kértem, miközben levetettem magam mellé a kanapéra és fekve az ölébe tettem a lábaim. 

- Mmm... a könyvtárban dolgozok a szemközti utcában - mormogta. Élveztem, ahogy kínosan érezte magát a lábaim miatt. 

- Akkor biztos valahol a közelben laksz. 

- Nem messze a közelben lévő parktól lakik az Édesanyám - mondta. Ez hogy tartozik ide?

- És te hol laksz? - kérdeztem furcsán. 

- Hát vele - mosolygott. 

Atya ég.

- Egyetemre jársz? - kérdeztem. 

- Tavaly végeztem.

- Én is - vigyorogtam. - Gyakornok vagyok Mr. Petersonnál, biztos hallottál már róla. Az Egyesült Királyság legsikeresebb vállalkozója.

- Hű. Ez megmagyarázza a gyönyörű otthonod. Biztosan sokat dolgozol. 

- Épp ellenkezőleg - nevettem. - Napi öt-hat órát vagyok bent. Van, hogy be se kell mennem. Igazából ez álmaim munkahelye. A fizetésem döbbenetesen jó, sőt csodálatos, pedig szinte alig dolgozok. 

- Szerencsés Hölgy vagy.  

- És te hogy állsz ezzel? - kérdeztem. 

-  A fizetésem nem sok, de eléldegélek belőle. Van, hogy besegítek Anyának a takarításban, vagy lenyírom a füvet, ami plusz bevételt hoz. És még bért sem fizetek. 

Mit is mondott, hány éves?! Uram Isten.

Nem tudom, hogy meddig bírom még. Először meghívom egy pohár vízre. Aztán felhozom a lakásomra...beszélgetni. Komoly hiányzik már egy jó szex. Te jó ég, ő talán még szűz is. 

- Hány éves vagy? - kérdeztem. 

- Húsz. Kegyed? 

- Dettó. 

- Parancsolsz?

- Mit parancsolok?

- Dettó? - kérdezte fintorogva.

- Úgy értem én is. 

Bólintott.
- Rendben, akkor... - mondtam, majd felültem a lábaimat még mindig az ölében tartva. Hirtelen fogtam meg a nyakát, majd húztam magamhoz egy csókra.
Az ajkai puhák voltak, nyálasak és dianás cukor ízűek. Ilyet evett a nagymamám is. Próbáltam elfelejteni a gondolatot, hogy olyan mintha a nagymamámmal smárolnék és kicsikarni belőle egy jó csókot.

Lassan húzódtam el tőle és a lehető leggyorsabban töröltem meg a kezemmel a számat. Komolyan nem csókolóztam még úgy, hogy egy hülye nyál tenger maradt volna utánunk.
- A kutya fülét! - mondta lenyűgözve. Felhúztam a szemöldököm.
- Csókolóztál már? - kérdeztem nevetve, reménykedve, hogy a válasz igen. Bár a helyzetből ítélve nem. Nagyon Nem.
- Most már igen - mondta elpirulva.
Szentséges isten.
- Te elpirultál? - hitetlenkedtem.
- Ez egy természetes folya...
- Szűz vagy?!
- Ez elég indiszkrét kérdés, már megbocsáss - pirult tovább.
Hihetetlen, hogy még így elpirulva, ronda ruhában és szemüvegben is szorult bele egy kis szexiség.
- Harold Edward Styles! - kiáltottam idegesen. - Válaszolj a kérdésemre!
- Higgadj le, Miss Peterson !
- Har...
- Rendben, igen - mondta gyorsan, majd védekezve felrakta a kezét.
- Oké... - mondtam lassan. - Akkor most azt hiszem, hogy segítünk ezen.
- Parancsolsz?! - kérdezte, de mire észbe kapott már előtte álltam és a kezénél fogva húztam fel.
- Kezdhetnénk azzal, hogy megtanulsz rendesen csókolózni. Nem pedig nyálat cserélni - vigyorogtam, majd a nyakkendőjénél fogva magamhoz húztam.

. . . . . . . .

Ne felejtsd el leírni a véleményedet és belépni a facebook csoportba!