2. - Ennek így kell kinéznie?

- Te most megnyaltad a fogamat? - kérdeztem elhúzódva Haroldtól. Kezei a vállamat ölelték, legszívesebben sikítva röhögtem volna, hogy éppen szexelni fogunk, ő pedig mindezek ellenére hivatalosan, minden félreérthető dolgot elkerülve a vállamat fogta meg. Ráadásul az előbb nyalta meg a fogamat.
Ó, te jó ég!
- Én... - megköszörülte a torkát. - Miss Peterson nem hiszem, hogy ez jó ötlet. Én még soha sem...
- Még soha sem feküdtél le senkivel, oké. Én önként jelentkezek, hogy elveszem a szüzességedet, szóval megteszed, hogy befogod a szádat és élvezed? Ne szenvedj Harold, ez nem kínzás, sokkal inkább...
- A nevem Edward - morogta, félbeszakítva engem.
Vigyorogva válaszoltam. - Örülök, hogy eljutottunk idáig, hogy félbeszakítasz. Komolyan nem hittem volna, hogy egy ilyen jól nevelt férfi erre képes. De most nem te vagy a domináns fél, Harold. Tehát pofa be, és csókolj meg rendesen.

A kezét a derekamra raktam, én pedig átöleltem a nyakát és csókolni kezdtem halvány rózsaszín ajkát. Igazából ment ez neki, csak valami megerősítésre volt szüksége. Én a testrészek felismerésére: a fogam nem a nyelvem.

Elszakadtam az ajkától és a nyakán hagytam csókokat. Egyre lejjebb haladtam és mielőtt még meggondolhattam volna magam, egy egyszerű rántással kihúztam a nadrágjából az inget.
- Mi a ...
- Pszt - mondtam, majd újból az ajkára nyomtam az enyémet. A kezem még mindig a nadrágjánál ügyködött: kigomboltam, lehúztam a sliccét és egy határozott mozdulattal lerántottam róla az anyagot.
- Én...
Nevetni kezdtem, ahogy kezével a férfiasságát takarta. Legalább már biztosan tudom, hogy a nőkre gerjed és valami véletlen folytán néz ki ilyen elbaszottan.
Az ajkamba haraptam és kezemet az övére rakva nyomást mértem a férfiasságára. Összeszorította a száját, de még így is hallottam a nyögését.
- Még komolyan nem csináltál ilyet? - kérdeztem a fülébe súgva. A leheletemtől libabőrös lett a nyaka. Elrántottam a kezét magától és én tettem a kezem az előbbi helyre. Óvatosan simítottam végig az ágyékán egyre lefelé, karcolva körmömmel a bőrét, amit még mindig a boxer takart.
- Nem - nyögte.
- Egyedül sem? - kérdeztem halkabban, majd a fülébe haraptam és ezzel együtt az alsójába raktam a kezem.
- Te jó ég Ab... Miss Peterson... én nem bírom...
- Hát persze, hogy nem bírod - húztam végig puha bőrén a kezemet. Megrándult az érzés miatt. Kicsit szorítottam a fogásomon és úgy folytattam a mozgást. - Nem is kell hogy bírd. Én vagyok a domináns fél, nem te, Harold.
Ezzel elengedtem és kihúztam az alsójából a kezemet. Nyüszítve emelte fel a csípőjét.
- Nem, nem, nem - motyogtam, miközben letérdeltem elé. Lehúztam a boxerét, egy cuppanós puszit hagytam férfiasságán. Aztán gyorsan felálltam és lekaptam magamról a ruhát.
- Térdre - mondtam.
- Mi?
- Ereszkedj a térdeidre. Előttem.
- Tessék?
- Bízz bennem - cirógattam meg az arcát. - és ereszkedj a térdeidre, Harold.
Minden szexiség nélkül térdelt le elém, a kezét maga elé rakta, egy ostoba kutya pózt vett fel.
- A kezed másra kell használnod, nem a támaszkodásra - vigyorogtam.
Zöld szemeivel felnézett rám, a lámpa fénye tükröződött a szemüvegében.
- Ezt most levesszük - súgtam, miközben levettem róla a szemüveget és az asztalra raktam. Ahogy visszamásztam mellé kioldottam az apró bugyimon lévő masnit, így az a földre hullott.

Harold lélegzete elakadt a látványtól. Vagy legalábbis reméltem, hogy attól. Ujjaival végigsimított selymes bőrömön, ettől az én lélegzetem is elakadt.
- Sejtésed sincs, hogy mit kell tenned? - nyöszörögtem. Az ujjai folyamatosan a nőiességemen cikáztak, teljesen eláztatva ezzel.
- Én... nem tudom, hogy Miss Peterson... - motyogta.
- Az ujjaid kis híján bennem vannak, szóval könyörgök Harold, felejtsd el a baszott jófiú imidzsed és nevezz Abbynek.
- Abby - mormogta, aztán egy csókot lehelt a bőrömre. Kezével a csípőmet fogta, közelebb húzott magához.
- Gyerünk, folytasd - motyogtam, kezemmel a hajába túrtam. Az ajkait végighúzta a bőrömön, itt-ott csókot hagyva. A nyelvét végighúzta az ágyékomon, egészen a nőiességemig, mire meglepetten felsikítottam.
Egyik kezét elvette a csípőmről, de nemsokára  más helyen éreztem meg. Ujjaival ott babrált, szó szerint. Pár másodperc múlva elegem lett belőle.
- Mi a jó fenét művelsz?! - sziszegtem.
- Ennek így kellene kinéznie? - kérdezte és érdeklődően a lábam közé hajolt. Morogva a fürtjei közé túrtam és  annál fogva hátrébb húztam.
- Te aztán tudod, hogy izgass fel egy nőt.
- Ne haragudj, de ilyet még soha sem láttam élőben. Ez hihetetlen, hogy milyen rejtelmes egy női test - hadarta.
Azt hiszem, rájöttem a szüzességének második okára.

___________________________________________

- Rendben vagy? - kérdeztem, miközben Haroldon feküdtem.
- Uhh. Igen. Megvagyok. Rendben vagyok - mormogta.

Azon gondolkoztam, hogy elküldjem - e. Magától nem megy el, az biztos. Viszont nem akartam elküldeni, egy éjszakányi szenvedés után. Végül is, megdolgoztam érte, hogy a mostani állapotot elérjük és semmi kedvem nem volt elengedni. Kárba veszne a munkám.

 - Elmegyek, letusolok - mondtam, majd a meztelenségemmel nem törődve a fürdő felé kezdtem sétálni.
- El kellene mennem? - út közben kérdezte Harold.
- ... Nem. Miért?
- A filmekben ilyenkor mindig lelép az egyik fél és mivel ez a te házad csak én tudnék elmenni - mondta.
Szent ég, ez milyen filmeket szokott nézni?
- Nem, nem kell elmenned. Érezd magad itthon, míg zuhanyzok.
Bólintott, a haja a fejével együtt rázkódott. Halkan kuncogtam és beszaladtam a fürdőbe.


- A kanapén aludjak? - kérdezte Harold, miközben visszamentem a nappaliba.
- Az előbb szexeltünk, te meg a kanapén akarsz aludni? Hát persze, hogy az ágyamban alszol.
- Én nem... Miss Peterson.
- Pofa be, Harold és menj a szobámba. Elég nagy az ágy kettőnknek is. Nemsokára megyek utánad - mondtam, majd a konyhába siettem.

- Holnap estig be se tedd ide a lábad - súgtam a telefonba.
- Ki a fenét szedtél már megint össze?
- Ez most nem fontos - mondtam. - Csak ne gyere haza. Ja és holnap csak délután megyek be.
- Ez a második nap, hogy kedved szerint veszel ki szabadságot.
- A húgod vagyok, megtehetem - rántottam meg a vállam, bár tudtam, hogy nem látja.
- Holnap ledolgozod azokat az órákat amiket eddig mulasztottál - sziszegte bátyám a telefonba. - Nem fogsz egy hülye bárban éjszakázni minden nap.
- Nem vagyok kurva - motyogtam a telefonba.
- Egy szóval sem mondtam azt - morogta, aztán halkan hozzátette -, sokkal inkább hasonlítasz egy...
- Holnap találkozunk - vágtam félbe. - Szeretlek, Ethan.
- Beszédünk lesz holnap - mondta. - Szeretlek Abby.

 . . . . . . . . . . . . . . .

Ha még nem tetted, lépj be a facebook csoportba!

1. - Edward. Harold Edward Styles.

Sziasztok!
Elérkezett a december 20., így az első rész is. A facebook csoportban bővebben ki fogom fejteni, hogy miért ezt a napot választottam, az új blogom megnyitására, tehát aki még nem tette, az lépjen be.
Remélem tetszeni fog az első rész, de nem is szaporítom tovább a szót, jó olvasást! Mindenképpen írjátok le a véleményeteket!  

Doth Lee Xx

 . . . . . . . . . .

/ Harold Edward Styles szemszöge /

- Öltözz fel, nemsokára indulunk! - utasított a nővérem, Gemma a szobám felé mutatva.
- Fel vagyok öltözve.
- Oh - húzta fel a szemöldökét, majd megrázta a fejét, hogy eltűnjön a grimasz az arcáról. - Oké, akkor pedig menj és várj a kocsiban!
- Rendben.

Összehúztam a mellényt magamon, amit az ingem fölé vettem fel, majd kiléptem az ajtón. A levegő semmilyen volt. Se meleg, se hideg, bár nem is várok mást egy őszi éjszakától.
Ahogy kiértem Gemma kocsijához, a kulccsal babráltam, de pár perc múlva sikerült megkeresnem a gombot, ami nyitja. Hiába is, ezek az új autók csak kívülről szépek. A bonyolult technológiájukat soha sem lehet megérteni.


- Nem gond, ha találkozok pár barátnőmmel? - kérdezte, majd leparkolt a szórakozóhely elé.
- Nem zavar, Gemma.
- Tudod van pár szingli barátnőm. Például Emily. Ő Sokat kérdezősködik rólad, jó lenne, ha beszélnél vele egy kicsit... már ha érted mire gondolok.
- Szerintem csak megiszok egy pohár bort, aztán hazasétálok - mondtam, majd kiszálltam a kocsiból.
- Bort?! Te jó ég Edward, ez egy szórakozóhely, nem pedig egy borospince! - korholt és ahogy egyre inkább közeledtünk a helyhez, kezdtem erre én is rájönni.

Udvariasan kinyitottam Gemmának az ajtót és miután bement én is így tettem. Az alkohol szag teljesen átjárta a helyet, meleg volt, valamilyen furcsa füst terjengett a levegőben és a villódzó vényektől azt hittem, hogy mindjárt epilepsziás rohamot kapok.

- Igyunk valamit - húzott a bárpultok felé.
A pulton valamiféle ital- vagy étlap után kutattam, de semmit sem találtam. A kirakott üvegek között egy jó vörösbort keresgéltem, de itt sem volt semmi ismerős.


- Mit adhatok? - kérdezte a pultos fickó. A haja tüsire volt nyírva, a szeme kéken világított és a pólóján a V nyakú kivágás túlontúl közönséges volt.
- Egy tequilát szeretnék - ordította túl Gemma a zenét, ezután rám nézett. - Mit iszol Edward?
- Nincs valami francia boruk? - kérdeztem Gemmát, fél szemmel pedig a pultosra tekintettem, aki nevetni kezdett, a nővérem pedig fagyott arccal meredt rám.
- Mondtam, hogy ez nem egy borászat - sziszegte kínosan, majd a férfi felé fordult. - Két tequilát.

Igazából fogalmam sem volt, hogy mit keresek itt. Gemma rángatott el, hogy szórakozzunk együtt, de útközben kiderült, hogy neki itt lesznek a barátnői, tehát nekem egyedül kell majd helytállnom.

- Idd meg - csúsztatta felém a poharat Gemma, majd lehajtotta a sajátját.
Óvatosan felemeltem a poharat, hogy ki ne ömöljön, bár ez elég nehéz volt, mivel színültig töltötték. Az orrom alá rakva megszagoltam, viszont szinte azonnal meg is bántam. A szaga undorító volt és szinte biztos voltam benne, hogy ha az íze is ilyen, akkor ez az utolsó estém.

- Gyerünk Edward, ez segít ellazulni - biztatott.
- Egy tabletta Frontin is ezt a hatást érné el - mondtam, majd kelletlenül lenyeltem az orrfacsaró szagú löttyöt... ami szó szerint végigmarta a torkomat.
Szerettem volna vízért könyörögni vagy egy pohár zöld teáért, de nem akartam elveszíteni a becsületemet.

- Táncolunk? - kérdezte és a kezemnél fogva húzni kezdett a parkett felé, de én megállítottam.
- Azt hiszem, kiheverem még ezt a förtelmet.
- Rendben - mondta, majd a kezembe nyomott egy maroknyi összehajtott húszast. - Ha megkívánnál még valamit.

Visszamentem oda, ahol az előbb rendeltük az italokat és felültem az egyik székre. Magas vagyok, így nem volt gondom a felüléssel, viszont kényelmetlenül éreztem magam, amiért nem volt biztos talaj a lábam alatt.

- Adhatok valamit? - kérdezte a pultos fickó.
- Nem, köszönöm, én csak itt üldögélek.
- Hát jó üldögélést - vigyorodott el.
- Köszönöm - mosolyogtam.

 A parkett felé néztem, hátha megtalálom Gemmát, azonban semmit sem láttam. Vagyis ami azt illeti láttam, de őt pont nem. De ettől függetlenül a szemem még mindig a táncparketten tartottam. A hölgy, aki táncolt lassan abbahagyta tevékenységét, majd  kecsesen ringatva csípőjét a mellettem lévő székre ült.

Olyan italt rendelt, mint mi és olyan könnyedséggel itta meg, mint Gemma.

/ Abby Peterson szemszöge /

Ami azt illeti még a sötétben is sugárzott belőle, hogy valami nem normális vele. Leginkább az öltözködése. De szeretem a kihívásokat, és torkig vagyok az egyhangú éjszakáktól.

- Meghívhatlak egy italra? - kérdeztem egy csábos mosolyt megeresztve.
- Nem szeretem ezeket az alkoholos löttyöket - mondta undorral a hangjában.
- Akkor...meghívhatlak egy limonádéra ?
- Bocsi, de a savas dolgok mindig nagyon marják a gyomromat - húzta el a száját.
- Rendben, akkor egy pohár víz jó lenne ? - próbálkoztam tovább. És... igen! Rábólintott. - Abby Vagyok. Abby Peterson.
- Edward - rázta meg a kezemet. - Harold Edward Styles.
- Egyedül vagy itt? - kérdeztem és gyorsan körbepillantottam a szórakozóhelyen.
- A nővéremmel.
- Oké, akkor mi lenne, ha lelépnénk és hagynánk a nővéredet bulizni? - ajánlottam fel, közben beszívtam az ajkam.
- Ne haragudj, de nem szeretek idegen hölgyekkel elszökni...
Mi.A.Fasz.
- Nem szökünk el. Ha akarod, szólhatsz a nővérednek - magyaráztam. - Csak szórakozunk egy kicsit. 
Mosolyra húzta a száját és tudtam, hogy nyert ügyem van.
- Galéria látogatás, egy minőségi bor kíséretében? - húzta fel a szemöldökét vigyorogva.
- Őő... Nem épp erre gondoltam...
Te jó ég. Talán ezt az egészet nem gondoltam át teljesen. 
- Csak felmegyünk hozzám és ismerkedünk egy kicsit - rántottam meg a vállam lazán.
- Kegyedhez?
- Ja, a lakásomra.
- Ami azt illeti... én...
- Szólj a nővérednek, aztán indulhatunk - vigyorodtam el, aztán leugrottam a székről és megigazítottam magamon a ruhát.
Vonakodva indult el a táncparkett felé, aztán meghátrált és visszajött hozzám.
- Nem tudom hol van.
- Rendben, akkor indulás, Nagyfiú - paskoltam meg gyengéden a fenekét, majd a kezénél fogva a kijárat felé húztam.
- Edward vagyok - mormogta.
- Harold.

 _______________________________

- Mesélj magadról - kértem, miközben levetettem magam mellé a kanapéra és fekve az ölébe tettem a lábaim. 

- Mmm... a könyvtárban dolgozok a szemközti utcában - mormogta. Élveztem, ahogy kínosan érezte magát a lábaim miatt. 

- Akkor biztos valahol a közelben laksz. 

- Nem messze a közelben lévő parktól lakik az Édesanyám - mondta. Ez hogy tartozik ide?

- És te hol laksz? - kérdeztem furcsán. 

- Hát vele - mosolygott. 

Atya ég.

- Egyetemre jársz? - kérdeztem. 

- Tavaly végeztem.

- Én is - vigyorogtam. - Gyakornok vagyok Mr. Petersonnál, biztos hallottál már róla. Az Egyesült Királyság legsikeresebb vállalkozója.

- Hű. Ez megmagyarázza a gyönyörű otthonod. Biztosan sokat dolgozol. 

- Épp ellenkezőleg - nevettem. - Napi öt-hat órát vagyok bent. Van, hogy be se kell mennem. Igazából ez álmaim munkahelye. A fizetésem döbbenetesen jó, sőt csodálatos, pedig szinte alig dolgozok. 

- Szerencsés Hölgy vagy.  

- És te hogy állsz ezzel? - kérdeztem. 

-  A fizetésem nem sok, de eléldegélek belőle. Van, hogy besegítek Anyának a takarításban, vagy lenyírom a füvet, ami plusz bevételt hoz. És még bért sem fizetek. 

Mit is mondott, hány éves?! Uram Isten.

Nem tudom, hogy meddig bírom még. Először meghívom egy pohár vízre. Aztán felhozom a lakásomra...beszélgetni. Komoly hiányzik már egy jó szex. Te jó ég, ő talán még szűz is. 

- Hány éves vagy? - kérdeztem. 

- Húsz. Kegyed? 

- Dettó. 

- Parancsolsz?

- Mit parancsolok?

- Dettó? - kérdezte fintorogva.

- Úgy értem én is. 

Bólintott.
- Rendben, akkor... - mondtam, majd felültem a lábaimat még mindig az ölében tartva. Hirtelen fogtam meg a nyakát, majd húztam magamhoz egy csókra.
Az ajkai puhák voltak, nyálasak és dianás cukor ízűek. Ilyet evett a nagymamám is. Próbáltam elfelejteni a gondolatot, hogy olyan mintha a nagymamámmal smárolnék és kicsikarni belőle egy jó csókot.

Lassan húzódtam el tőle és a lehető leggyorsabban töröltem meg a kezemmel a számat. Komolyan nem csókolóztam még úgy, hogy egy hülye nyál tenger maradt volna utánunk.
- A kutya fülét! - mondta lenyűgözve. Felhúztam a szemöldököm.
- Csókolóztál már? - kérdeztem nevetve, reménykedve, hogy a válasz igen. Bár a helyzetből ítélve nem. Nagyon Nem.
- Most már igen - mondta elpirulva.
Szentséges isten.
- Te elpirultál? - hitetlenkedtem.
- Ez egy természetes folya...
- Szűz vagy?!
- Ez elég indiszkrét kérdés, már megbocsáss - pirult tovább.
Hihetetlen, hogy még így elpirulva, ronda ruhában és szemüvegben is szorult bele egy kis szexiség.
- Harold Edward Styles! - kiáltottam idegesen. - Válaszolj a kérdésemre!
- Higgadj le, Miss Peterson !
- Har...
- Rendben, igen - mondta gyorsan, majd védekezve felrakta a kezét.
- Oké... - mondtam lassan. - Akkor most azt hiszem, hogy segítünk ezen.
- Parancsolsz?! - kérdezte, de mire észbe kapott már előtte álltam és a kezénél fogva húztam fel.
- Kezdhetnénk azzal, hogy megtanulsz rendesen csókolózni. Nem pedig nyálat cserélni - vigyorogtam, majd a nyakkendőjénél fogva magamhoz húztam.

. . . . . . . .

Ne felejtsd el leírni a véleményedet és belépni a facebook csoportba!

Role Reversal

 Szerepcsere 

 

Egy félénk, visszahúzódó, csendes, naiv, ártatlan, érzékeny, szelíd, bizonytalan nő. 

Egy magabiztos, nőcsábász, akaratos, idióta, erőszakos, tapasztalt, nimfomániás férfi.
Ha ilyen blogot kerestek, akkor ajánlom a jobb felső sarokban lévő piros x-et.

A sztori nem a már megszokott szerelmes fanfiction lesz. Semmi terhesség vagy váratlan betegség. 

Hogy miért? Mert itt a szerepek felcserélődnek.

A történet főszerepében Harold Edward Styles, bár nem a megszokott helyzetben. Edward egy könyvtárban dolgozik, az anyjával él és még soha sem volt dolga nővel.
Az ifjú hölgy pedig, aki a másik főszereplőt alkotja, Abby Peterson. Nála más a helyzet: szinte naponta visz haza új pasikat, de egyik sem több egy egy éjszakás kalandnál.

Hogy találkozik két ilyen ellentét útja? Hogy jönnek majd ki egymással? Örök rejtély marad, ha nem tartasz velünk!

BLOG INDULÁSA: 2014. DECEMBER 20.

By. Doth Lee