4. - Beszállsz?

/ Abby Peterson szemszöge /

- Hétre foglaltam asztalt, Peterson névre - mondtam az ajtónálló férfinak. A papírjára pillantott, majd pár firka után elhúzta a vörös kordonszalagot.

- Jó szórakozást, Miss Peterson - mondta a férfi buján mosolyogva. Kár hogy az a plusz ötven kiló rajta van. Így semmi esélye.

- Indulj már, Harold – mondtam, miközben a kezénél fogva behúztam.

/ Harold Edward Styles szemszöge / 

 

- Mi a fenét csinálsz? - kérdezi vigyorogva Abby.

- Én... Mm...a-azt hiszem… - megköszörültem a torkomat. - Cs-csak ki akartam neked húzni a-a… széket.

- Ez kedves tőled, de megvagyok – intett le még mindig vigyorogva. Kínosan a székhez sétáltam és leültem rá.

_____________________________

- Finom a salátád ? - kérdezte Abby. Óvatósan bólintottam.

- És hogy ízlik a marha steak ? - érdeklődtem.

- Haláli – mondta, majd nyelt egyet. - Ahogy a ruhád is. Hova tűntek a hidegháborús cuccaid?

- Gemma, vagyis a nővérem…

- Ezek a te ruháid? - kérdezte. Bólintottam.

- Szörnyen szexi vagy benne – mondta, majd megnyalta az ajkait. - Kezdek félni, hogy talán valaki elcsábít tőlem.

Elpirultam a szavaitól.

- Szóval mit szólnál hozzá, ha a ma estét nálam töltenéd… nehogy valaki kísértésbe essen.

- Az estét? Nincsenek nálam a cuccaim – motyogtam.

- Úgy értem az estét és a holnap reggelt. A cuccaiddal pedig ne is foglalkozz. Anélkül sokkal jobban fogunk szórakozni – mondta kaján mosollyal.

- Abby! - mondtam szörnyülködve.

- Oké, oké. Majd adok neked ruhákat. Velem jössz?

Kellett pár perc, míg elgondolkozok az egészen.

- Szeretnéd felhívni előtte anyucit?

- Nem, nem én veled maradok az éjszakára.

- Akkor indulhatnánk, Harold?

- Engem Edwardnak hívnak – morogtam. Képtelen megjegyezni a nevemet.

- Mit számít?

/ Abby Peterson szemszöge /

- Jártál már itt – mondtam. - Érezd magad otthon.

De ami azt illeti fogalmam sincs miért mondtam ezt. Soha nem tud ellazulni.

- Kérsz egy pohár vizet? - kérdeztem. - Vagy egy bort?

- Egy bor jól esne – mondta félénken. Vigyorogva kihúztam az üvegből a dugót, majd a kezébe adtam.

- Ú-úgy értem… e-egy pohár – motyota.

- Lazíts Harold. Én is iszok, fél óra alatt betermeljük ezt a mennyiséget.

- Egy liter, Abby? - kérdezte hitetlenkedve.

- Már csak a fele van benne. Ennyi nem árt – rántottam meg a vállam, majd a kanapéhoz mentem, Haroldot magam után húzva.
Néha úgy érzem, egy kutyával találkozgatok.

Leülök és megvárom amíg Harold is így tesz, majd az ölébe rakom a lábaimat.

- Megmasszíroznád, kérlek? - kérdeztem édes mosollyal. - Ezek a magassarkúk kikészítenek.

______________________________

- És most? - kérdezte.

- Folytasd, amit elkezdtél, nagyfiú – vigyorogtam. Szinte a fellegekben jártam, mikor megcsókolt. Ő kezdeményezett, a francba is! Bár ki tudna ellenállni a lábaimnak? Még szép, hogy senki.

- Jó? - érdeklődött újból, miközben a nyakamat csókolgatta. Több volt, mint jó… már az előzőhöz képest.

- Fogd be, Harold és csókolj meg – nyögtem.

Enyhén nedves ajkait az enyémre illesztette. A vacsora ellenére is éreztem a dianás cukor ízét a száján. De a csókja elfeledtette velem, hogy a nagyimra emlékeztet.

A csókcsata közepette magam sem tudtam hogyan, de az ölébe kerültem. A lábammal átkaroltam a derekát és most először éreztem azt, hogy ő irányít.

És ezt utáltam.
- Mi lenne, ha kicsit kényelmesebbre váltanánk? - kérdeztem vigyorogva, miközben a vállánál fogva ledöntöttem a kanapéra. Én voltam felül, én irányítottam. Biztonságban éreztem magam.

Újból egymás ajkaira tapadtunk, de már én kezdeményeztem. A csípőmet próbaképpen hozzádörgöltem, mire hangosan belenyögött a csókunkba.

- Uralkodj magadon, Harold. Nem fogsz két buja érintéstől elmenni – súgtam a fülébe. - Nem engedem.

A kezem lassan végigfuttattam a vállán, majd a mellkasán, egészen a nadrágjáig. A pólóját óvatosan felemeltem és az ágyékán végighúztam a körmeimet. Aztán benyúltam a nadrágjába.

- A franc, Abby! - nyögte.

- Ezt is megéltük, hm? - nevettem. - A franc? Tudsz ennél csúnyábbat is, Harold? - kérdeztem, majd lassan végighúztam kezem a férfiasságán.

- Istenem, Abby! - ordított újból. - Abby, Abby, a francba!

- Úgy látszik nem – mondtam lebiggyesztett ajkakkal. - Talán kellene valami motiválóbb dolog?

- Nem – mondta. De ez nem Harold volt.

Egy pillanat alatt felkapcsolódott a ház összes villanya. Rávilágítva, hogy mit is csinálunk.

- Mizu Ethan? - kérdeztem. - Beszállsz?

A végtelenségig tudtam volna nevetni a két fiú fején, a kérdésem hallatán. 

 

3. - Ez nem is öltözködés

/ Abby Peterson szemszöge /

- Hol a fenében vagy? - sóhajtottam, Harold után kajtatva. A göncei az ágy szélén voltak, neki viszont nyoma veszett. - Harold!
Halk szitkozódást hallottam a fürdőből, aztán résnyire kinyílt az ajtó.
- Beadnád a ruháim, kérlek?
- Te egyedül fürödtél? Megvárhattál volna. - biggyesztettem le játékosan az ajkam. - Majd máskor bepótoljuk.
- A ru...
- Öltözz fel gyorsan, mert nemsokára munkába kell mennem.
- Abby, a ruháimat idehoznád, ha szépen megkérlek? - kérdezte félénk hangon.
- Ó, erről el is felejtkeztem - kaptam a fejemhez. - Nem.
Meglepetten emelte fel a szemöldökét.
- Tegnap szexeltünk, szóval nyugodtan kijelenthetem, hogy láttalak már meztelenül. Ráadásul eszem ágában sincs visszaadni azokat az undorító cuccokat, amit te ruhának nevezel. 
- Akkor miben menjek ma haza?! - kérdezte idegesen.
Elvigyorodtam, amiért így felhúzta magát ezen.

- Van itt pár ruha, ami szerintem jó lenne rád - mondtam, majd Ethan szekrénye felé indultam és kivettem pár darabot. - De azt hiszem jobb lenne, ha itt vennéd fel, nehogy vizes legyen. Ígérem, nem leskelődök.

__________________________

- Mr. Peterson - mondtam mosolyogva. - Segíthetek valamiben? 

- Ki a fene volt az a srác, az én ruháimban, az én húgom ajkaival a száján? - kérdezte idegesen. 

- Ő Harold Edward Styles, aki az anyjával él és egy rakás szerencsétlenség - vigyorgok. - De azért az este meglehetősen jó volt, tudod a...

- Elég legyen, Abby! - kiált. 

- Nyugodj le Ethan, nem tettem semmi rosszat. Tudod egy nőnek is vannak igé...

- Fogd már be a szádat! - sziszegte idegesen. - Egyáltalán nem vagyok kíváncsi a szexuális életedre. Ahogy itt más sem. 

Körülnéztem az irodájában, ahol voltunk. Ami azt illeti, az őröknek eléggé bejött a témánk. 

-Figyelj, Abby - fogta meg a kezem. - Én csak szeretném ha boldog lennél és nem kellene minden éjszaka mást felhoznod a lakásunkra.
- Minden rendben lesz - legyintettem. - Vele nem kell majd bunyóznod. Meg amúgy sem készülök arra, hogy elengedjem Haroldot egy éjszaka után.
- Vigyázz magadra - csókolt homlokon, aztán az ajtó felé intve elküldött. - És hozz nekem egy pohár kávét.
- A húgod vagyok - mondtam. - Nem pedig a csicskád.
- A gyakornokom vagy - javított ki. - Akinek jelen esetben az a feladata, hogy a kéréseimet teljesítse.

/ Harold Edward Styles szemszöge /

- Edwaaaaaard! - kiáltott fel izgatottan Gemma. - Hol voltál idáig? Csak nem egy nőnél? Összejöttél valakivel tegnap este? Vagy egyszerűen csak leléptél?
- Bemehetek?
Arrébb lépett, hogy be tudjak menni a házába.
- Na, mi volt? - kérdezte, miközben a konyhában a csészémbe töltöttem kávét. - És honnan vannak ezek a ruhák? Te nem így öltözködsz. De, azt hiszem jól áll.
- A neve Abby Peterson, tegnap a klubban ismerkedtem meg vele. Igazán kedves hölgy.
- Kedves hölgy? - sikított izgatottan Gemma. - Ti lefeküdtetek?!
- Én...Mi...Ez.. - megköszörültem a torkomat. - Ez igazán illetlen kérdés, Gem.
- Szóval lefeküdtetek - bólintott vigyorogva. - Jó volt? Tudom, hogy ez volt neked az első. Jól bánt veled?
Tisztában voltam vele, hogy örökké faggatni fog, ha most nem válaszolok neki.
- Ő igazán udvarias volt. Remekül telt a tegnapi estém. Reggel együtt reggeliztünk, majd ruhákat adott és ide hozott autóval, mert ő munkába ment.
- Találkoztok még?
- Telefonszámot cseréltünk. Azt mondta, ír ha végez a munkával, hogy együtt vacsorázhassunk.
- Szuper - mosolygott Gemma. - Gyere, megszépítelek vacsoráig.
- Még csak ebéd idő van, Gemma - tájékoztattam.
- Akkor sietnünk kell.

________________________

- Egészen jól nézel ki - bólintott elismerően nővérem. 

- Köszönöm szépen - motyogtam, majd megfordultam, hogy megnézzem magam a tükörben. 

Majd mikor megláttam magam, összeszorítottam a szemem és elfordultam a tükörtől. 

- Edward, ne már! Tök helyes vagy, mit akarsz még? Imádni fog téged Abby. 

- Ez a nadrág ki van szaggatva. Talán vissza kellene vinnünk a boltba, hogy kicseréljék egy jóra. 

- Istenem! Ez ilyen, Edward! Ha néha kinéznél a szemüvegeden, észrevennéd, hogy csak úgy tapadnának rád a nők, ha rendesen öltözködnél. 

- Én rendesen öltözködök - idegeskedtem. - Ez - mutattam végig magamon. - Ez nem is öltözködés.

- Lehetetlen vagy - rázta meg a fejét. - Ma este maradj ebben. Ha nem tetszik neki, és neked sem akkor felőlem úgy öltözködhetsz, ahogy akarsz. Teljesen nyugodtan beöltözhetsz egy hetven éves öregembernek. Nem szólok majd bele. 

Bólintottam. 

- Köszönöm a segítséget - mondtam, majd két puszit adtam az arcára. 

- Bármikor, öcsi. Sok szerencsét.