3. - Ez nem is öltözködés

/ Abby Peterson szemszöge /

- Hol a fenében vagy? - sóhajtottam, Harold után kajtatva. A göncei az ágy szélén voltak, neki viszont nyoma veszett. - Harold!
Halk szitkozódást hallottam a fürdőből, aztán résnyire kinyílt az ajtó.
- Beadnád a ruháim, kérlek?
- Te egyedül fürödtél? Megvárhattál volna. - biggyesztettem le játékosan az ajkam. - Majd máskor bepótoljuk.
- A ru...
- Öltözz fel gyorsan, mert nemsokára munkába kell mennem.
- Abby, a ruháimat idehoznád, ha szépen megkérlek? - kérdezte félénk hangon.
- Ó, erről el is felejtkeztem - kaptam a fejemhez. - Nem.
Meglepetten emelte fel a szemöldökét.
- Tegnap szexeltünk, szóval nyugodtan kijelenthetem, hogy láttalak már meztelenül. Ráadásul eszem ágában sincs visszaadni azokat az undorító cuccokat, amit te ruhának nevezel. 
- Akkor miben menjek ma haza?! - kérdezte idegesen.
Elvigyorodtam, amiért így felhúzta magát ezen.

- Van itt pár ruha, ami szerintem jó lenne rád - mondtam, majd Ethan szekrénye felé indultam és kivettem pár darabot. - De azt hiszem jobb lenne, ha itt vennéd fel, nehogy vizes legyen. Ígérem, nem leskelődök.

__________________________

- Mr. Peterson - mondtam mosolyogva. - Segíthetek valamiben? 

- Ki a fene volt az a srác, az én ruháimban, az én húgom ajkaival a száján? - kérdezte idegesen. 

- Ő Harold Edward Styles, aki az anyjával él és egy rakás szerencsétlenség - vigyorgok. - De azért az este meglehetősen jó volt, tudod a...

- Elég legyen, Abby! - kiált. 

- Nyugodj le Ethan, nem tettem semmi rosszat. Tudod egy nőnek is vannak igé...

- Fogd már be a szádat! - sziszegte idegesen. - Egyáltalán nem vagyok kíváncsi a szexuális életedre. Ahogy itt más sem. 

Körülnéztem az irodájában, ahol voltunk. Ami azt illeti, az őröknek eléggé bejött a témánk. 

-Figyelj, Abby - fogta meg a kezem. - Én csak szeretném ha boldog lennél és nem kellene minden éjszaka mást felhoznod a lakásunkra.
- Minden rendben lesz - legyintettem. - Vele nem kell majd bunyóznod. Meg amúgy sem készülök arra, hogy elengedjem Haroldot egy éjszaka után.
- Vigyázz magadra - csókolt homlokon, aztán az ajtó felé intve elküldött. - És hozz nekem egy pohár kávét.
- A húgod vagyok - mondtam. - Nem pedig a csicskád.
- A gyakornokom vagy - javított ki. - Akinek jelen esetben az a feladata, hogy a kéréseimet teljesítse.

/ Harold Edward Styles szemszöge /

- Edwaaaaaard! - kiáltott fel izgatottan Gemma. - Hol voltál idáig? Csak nem egy nőnél? Összejöttél valakivel tegnap este? Vagy egyszerűen csak leléptél?
- Bemehetek?
Arrébb lépett, hogy be tudjak menni a házába.
- Na, mi volt? - kérdezte, miközben a konyhában a csészémbe töltöttem kávét. - És honnan vannak ezek a ruhák? Te nem így öltözködsz. De, azt hiszem jól áll.
- A neve Abby Peterson, tegnap a klubban ismerkedtem meg vele. Igazán kedves hölgy.
- Kedves hölgy? - sikított izgatottan Gemma. - Ti lefeküdtetek?!
- Én...Mi...Ez.. - megköszörültem a torkomat. - Ez igazán illetlen kérdés, Gem.
- Szóval lefeküdtetek - bólintott vigyorogva. - Jó volt? Tudom, hogy ez volt neked az első. Jól bánt veled?
Tisztában voltam vele, hogy örökké faggatni fog, ha most nem válaszolok neki.
- Ő igazán udvarias volt. Remekül telt a tegnapi estém. Reggel együtt reggeliztünk, majd ruhákat adott és ide hozott autóval, mert ő munkába ment.
- Találkoztok még?
- Telefonszámot cseréltünk. Azt mondta, ír ha végez a munkával, hogy együtt vacsorázhassunk.
- Szuper - mosolygott Gemma. - Gyere, megszépítelek vacsoráig.
- Még csak ebéd idő van, Gemma - tájékoztattam.
- Akkor sietnünk kell.

________________________

- Egészen jól nézel ki - bólintott elismerően nővérem. 

- Köszönöm szépen - motyogtam, majd megfordultam, hogy megnézzem magam a tükörben. 

Majd mikor megláttam magam, összeszorítottam a szemem és elfordultam a tükörtől. 

- Edward, ne már! Tök helyes vagy, mit akarsz még? Imádni fog téged Abby. 

- Ez a nadrág ki van szaggatva. Talán vissza kellene vinnünk a boltba, hogy kicseréljék egy jóra. 

- Istenem! Ez ilyen, Edward! Ha néha kinéznél a szemüvegeden, észrevennéd, hogy csak úgy tapadnának rád a nők, ha rendesen öltözködnél. 

- Én rendesen öltözködök - idegeskedtem. - Ez - mutattam végig magamon. - Ez nem is öltözködés.

- Lehetetlen vagy - rázta meg a fejét. - Ma este maradj ebben. Ha nem tetszik neki, és neked sem akkor felőlem úgy öltözködhetsz, ahogy akarsz. Teljesen nyugodtan beöltözhetsz egy hetven éves öregembernek. Nem szólok majd bele. 

Bólintottam. 

- Köszönöm a segítséget - mondtam, majd két puszit adtam az arcára. 

- Bármikor, öcsi. Sok szerencsét.