4. - Beszállsz?

/ Abby Peterson szemszöge /

- Hétre foglaltam asztalt, Peterson névre - mondtam az ajtónálló férfinak. A papírjára pillantott, majd pár firka után elhúzta a vörös kordonszalagot.

- Jó szórakozást, Miss Peterson - mondta a férfi buján mosolyogva. Kár hogy az a plusz ötven kiló rajta van. Így semmi esélye.

- Indulj már, Harold – mondtam, miközben a kezénél fogva behúztam.

/ Harold Edward Styles szemszöge / 

 

- Mi a fenét csinálsz? - kérdezi vigyorogva Abby.

- Én... Mm...a-azt hiszem… - megköszörültem a torkomat. - Cs-csak ki akartam neked húzni a-a… széket.

- Ez kedves tőled, de megvagyok – intett le még mindig vigyorogva. Kínosan a székhez sétáltam és leültem rá.

_____________________________

- Finom a salátád ? - kérdezte Abby. Óvatósan bólintottam.

- És hogy ízlik a marha steak ? - érdeklődtem.

- Haláli – mondta, majd nyelt egyet. - Ahogy a ruhád is. Hova tűntek a hidegháborús cuccaid?

- Gemma, vagyis a nővérem…

- Ezek a te ruháid? - kérdezte. Bólintottam.

- Szörnyen szexi vagy benne – mondta, majd megnyalta az ajkait. - Kezdek félni, hogy talán valaki elcsábít tőlem.

Elpirultam a szavaitól.

- Szóval mit szólnál hozzá, ha a ma estét nálam töltenéd… nehogy valaki kísértésbe essen.

- Az estét? Nincsenek nálam a cuccaim – motyogtam.

- Úgy értem az estét és a holnap reggelt. A cuccaiddal pedig ne is foglalkozz. Anélkül sokkal jobban fogunk szórakozni – mondta kaján mosollyal.

- Abby! - mondtam szörnyülködve.

- Oké, oké. Majd adok neked ruhákat. Velem jössz?

Kellett pár perc, míg elgondolkozok az egészen.

- Szeretnéd felhívni előtte anyucit?

- Nem, nem én veled maradok az éjszakára.

- Akkor indulhatnánk, Harold?

- Engem Edwardnak hívnak – morogtam. Képtelen megjegyezni a nevemet.

- Mit számít?

/ Abby Peterson szemszöge /

- Jártál már itt – mondtam. - Érezd magad otthon.

De ami azt illeti fogalmam sincs miért mondtam ezt. Soha nem tud ellazulni.

- Kérsz egy pohár vizet? - kérdeztem. - Vagy egy bort?

- Egy bor jól esne – mondta félénken. Vigyorogva kihúztam az üvegből a dugót, majd a kezébe adtam.

- Ú-úgy értem… e-egy pohár – motyota.

- Lazíts Harold. Én is iszok, fél óra alatt betermeljük ezt a mennyiséget.

- Egy liter, Abby? - kérdezte hitetlenkedve.

- Már csak a fele van benne. Ennyi nem árt – rántottam meg a vállam, majd a kanapéhoz mentem, Haroldot magam után húzva.
Néha úgy érzem, egy kutyával találkozgatok.

Leülök és megvárom amíg Harold is így tesz, majd az ölébe rakom a lábaimat.

- Megmasszíroznád, kérlek? - kérdeztem édes mosollyal. - Ezek a magassarkúk kikészítenek.

______________________________

- És most? - kérdezte.

- Folytasd, amit elkezdtél, nagyfiú – vigyorogtam. Szinte a fellegekben jártam, mikor megcsókolt. Ő kezdeményezett, a francba is! Bár ki tudna ellenállni a lábaimnak? Még szép, hogy senki.

- Jó? - érdeklődött újból, miközben a nyakamat csókolgatta. Több volt, mint jó… már az előzőhöz képest.

- Fogd be, Harold és csókolj meg – nyögtem.

Enyhén nedves ajkait az enyémre illesztette. A vacsora ellenére is éreztem a dianás cukor ízét a száján. De a csókja elfeledtette velem, hogy a nagyimra emlékeztet.

A csókcsata közepette magam sem tudtam hogyan, de az ölébe kerültem. A lábammal átkaroltam a derekát és most először éreztem azt, hogy ő irányít.

És ezt utáltam.
- Mi lenne, ha kicsit kényelmesebbre váltanánk? - kérdeztem vigyorogva, miközben a vállánál fogva ledöntöttem a kanapéra. Én voltam felül, én irányítottam. Biztonságban éreztem magam.

Újból egymás ajkaira tapadtunk, de már én kezdeményeztem. A csípőmet próbaképpen hozzádörgöltem, mire hangosan belenyögött a csókunkba.

- Uralkodj magadon, Harold. Nem fogsz két buja érintéstől elmenni – súgtam a fülébe. - Nem engedem.

A kezem lassan végigfuttattam a vállán, majd a mellkasán, egészen a nadrágjáig. A pólóját óvatosan felemeltem és az ágyékán végighúztam a körmeimet. Aztán benyúltam a nadrágjába.

- A franc, Abby! - nyögte.

- Ezt is megéltük, hm? - nevettem. - A franc? Tudsz ennél csúnyábbat is, Harold? - kérdeztem, majd lassan végighúztam kezem a férfiasságán.

- Istenem, Abby! - ordított újból. - Abby, Abby, a francba!

- Úgy látszik nem – mondtam lebiggyesztett ajkakkal. - Talán kellene valami motiválóbb dolog?

- Nem – mondta. De ez nem Harold volt.

Egy pillanat alatt felkapcsolódott a ház összes villanya. Rávilágítva, hogy mit is csinálunk.

- Mizu Ethan? - kérdeztem. - Beszállsz?

A végtelenségig tudtam volna nevetni a két fiú fején, a kérdésem hallatán.